Huszonegy éve orvosolja a szőregi betegeket dr. Csergő Tibor. Most a lap olvasóival osztja meg gondolatait az életéről, az egészségünkről, a magyarságról. Hogyan került Szőregre?

Erdélyi vagyok, 1963-ban költöztem Szegedre. Újszegeden voltam körzeti orvos több mint 15 évig. Utána a rendelőintézet vezetője, majd városi főorvos. Mindvégig foglalkoztam háziorvosi, illetve akkoriban körzeti orvosi ellátással. 1990. január 1-től dolgozom itt Szőregen háziorvosként.

Még Erdélyben végzett?

Erdélyben végeztem, Marosvásárhelyen 1958-ban, majd öt évig dolgoztam ott. Honosították a diplomámat, majd a szegedi  orvostudományi egyetemen végeztem a továbbképzéseimet: négy szakorvosi vizsgát tettem. Megkaptam mindenféle szakmai támogatást, segítséget. A bizottság, amely a diplomámat elfogadta, tulajdonképpen azokból a professzorokból állt, akik engem Marosvásárhelyen tanítottak. Ők hamarabb kerültek át ide, Szegedre, de ismertek, hiszen náluk vizsgáztam az egyetemi évek alatt.

Ennyire jellemző az erdélyi orvosok Szegedre áramlása?

Mostanában talán nem. Volt egy időszak, 8-10 évvel ezelőtt, amikor többen jöttek, általában Németországba mentek. A kollégáim a mi évfolyamunkról, akik ’58-ban végeztünk; nagyon sokan eltávoztunk az országból. Ennek érthető okai is voltak, nagyon nehéz volt akkor a politikai helyzet.

A Ceausescu-érában erős volt a nyomás, bár személy szerint én nem nagyon panaszkodhattam. Öt évig dolgoztam teljesen román környezetben magyarként. Ott is háziorvosi szolgálatot láttam el. A kezdeti körzetemben én voltam az első orvos. Annak a vidéknek nem volt orvosa. Nagyon jól megvoltunk a többségében román lakossággal. Engem soha semmiféle atrocitás nem ért. Adódott egy lehetőség, akkor költöztem ide, elsősorban családi okokból.

Hol volt ez a teljesen román környezet?

Ez Békás és környéke volt. Éppen a Kárpátoknak a távolabbi keleti oldala. Ez már teljesen román terület, az ezeréves határon kívül esett.

Milyen orvosnak lenni ott és itt? Mik voltak a tapasztalatai?

Az ottani páciensekről talán azt mondanám, hogy kivétel nélkül hegyi emberek, a maguk elszigetelt életmódjukkal. Igen keményen dolgoztak, kőfejtéssel, erdőmunkálatokkal, fakitermeléssel, mészégetéssel. Ebből adódott egy nagyon közvetlen emberi kapcsolat is.  Akkoriban, 1958-ban erős volt a vallás hatása. A 8000 lakosú községben négy felekezet és négy pap volt. Tulajdonképpen a falu szellemi irányítását jórészt meghatározták. Nekem szakmailag is alkalmazkodnom kellett. Távol estem minden gyógyító intézménytől, négy-öt óra járásra volt a mentőszolgálat. Ilyenformán nagyon nehéz volt a munka, de az emberek igen szívesen vettek, hiszen addig nem volt orvosuk.

Csergő Tibor

Mennyiben mások a szőregi betegek?

Itt más a helyzet a páciensekkel, az egészségügyi szervezettségünk is eltérő. Sokfelé, sok részre tagolódik. Kicsit jobban elkényelmesedtek az emberek, kevésbé tartják be az intelmeinket.

Minden segítséget megadunk, amit tudásunk és gyakorlatunk alapján megadhatunk. De ehhez a beteg is kell. Vannak dolgok, amit nem kellene csinálni, amit meg kellene fogadni. Vannak olyan betegségek, amik lassan népbetegségek: az elhízás, a cukorbetegség, a magas vérnyomás. Nagyon nehéz küzdeni, mert maga a gyógyszer nem elég. Le kellene fogyni, kicsit korszerűbben kellene táplálkozni, kevesebb alkohol, nem kellene dohányozni. Ezek azok a dolgok, amikkel itt küzdeni kell.

Nem elég a  betegséget gyógyítani, amikor már kialakult. Akkor már kevesebb a hatása és sikere. Tudnunk kellene megelőzni. Nemcsak mi  küzdünk nehézséggel, az egészségügyi kultúra fejlesztése is rossz irányba halad. A médiának ebben szerepe van; az internet, a rádió, a televízió által közvetített információknak.

Nem lehet megteremteni azt a nagyon szigorú szakmai kapcsolatot, hogy fogadjuk el azt a véleményt, amit az orvos próbál a betegnek elmondani. Mindig egyénre személyre szabottan próbáljuk ezt, hiszen vannak dolgok, amiket nagyon nehéz megvalósítani.
Igyekszünk mindenkinek lehetőséget biztosítani; azokat a dolgokat, amire szüksége van, de valahogy nagyon nehezen alakul a háziorvos-beteg kapcsolat. El kell fogadni azokat a tájékoztatásokat, azokat a gyógyító módokat, amik szükségesek.

Az internet rossz hatással van erre a rendszerre?

Nincs rossz hatással, csak az a gond, hogy a betegekben azt az érzést, látszatot keltheti: vannak olyan diagnosztikai lehetőségek, amelyeket igénybe vehet, mégsem élt vele. Csak egy korszerű eljárásról kap megfelelő információt. Úgy érzi, hogy neki ezt a vizsgálatot meg kell  csinálni, mert a panasz az panasz. Hátha most a jobb vizsgálat mond valamit. Ezért van az, hogy korlátozzák számunkra azoknak a  vizsgálatoknak az igénybevételét, amit mi igényelnénk. Mindig azt mondom, mifelénk nem adminisztratív kell tiltani vagy meghatározni, hogy hová küldhetjük, vagy milyen vizsgálatot vehetünk igénybe. 52 éve dolgozom háziorvosként, megvan a tapasztalatom, tessék elfogadni. El is fogadják, meg kell mondanom. A klinikán pontosan tudják, hogy kitől milyen tartalmú beutalót vagy kérvényt kapnak. Már megismertek ennyi idő alatt. Majdnem végig itt Szegeden dolgoztam, ezt tudják értékelni a szakemberek, de valahogyan általánossá kellene tenni, hogy a szakképesítés, a szakmai előmenetel legyen meghatározó.

Nyugodtan merem állítani, hogy a háziorvosi ellátás nem egy könnyű feladat. A frontvonalban kell dolgozni. Lehet tévedni, de itt egy személyben felelünk a beteg minden dolgáért. Nagy baj, ha felületesek vagyunk, az bűnös dolog, a szakmai elvárásokba abszolút nem fér bele. Csak olyan csinálja, aki képzi magát, aki halad az ismeretekkel, aki megfelelő szakmai tekintélyt és szakmai gondolkodást el tud sajátítatni. Itt dől el nagyon sok esetben a beteg sorsa, s akár tudomásul vesszük, akár nem: egy adott területnek az egészségügyi állapota attól függ, milyen az alapellátás. Ha ezzel nem foglalkozik lelkiismeretesen az ott dolgozó háziorvos, ezt nem lehet semmiféle felülről jövő szabályozással megerősíteni. Ezt hitvallással, szakmai öntudattal, felelősséggel lehet csinálni. Másképp nem megy.
A praxisa alatt mennyit változott a szőregi rendelő? Adódnak problémák?

Ez a rendelő 1974-ben létesült, akkor még Szőreg önálló község volt. Szükségből épült, nagy társadalmi összefogással. A lakosság nagyonnagyon igényelte. A legnagyobb gond a fűtés volt. Volt itt széntüzelés, olajkályha elektromos fűtés éjszakai áramról, ami egyre hatástalanabb és egyre drágább lett. 1990-ben átvettük a körzetet. Először én, négy évvel utána Szántó kollégám. Kezdetben Kisházi doktor volt Szántó Gergely helyett. Akkor elkezdtünk bizonyos változtatásokat az első komolyabb sikerünk az volt, hogy bevezettük a gázfűtést. Megtörtént az épület felújítása, kivéve a tetőszerkezetet. Ez a rendelő Szeged viszonylatához képest a legkorszerűbbek közé tartozik.

Meg szokták kérdezni, hogy a főorvos úr egészsége hogy szolgál?

Igen, meg szokták. Hála Istennek, nem panaszkodhatom. Gyakorlatilag soha nem voltam beteg. Igyekszem úgy élni, hogy az egészség maradjon. Sokat mozgok, sportolok; főleg sportrepülök. Vízi sportokat űzök, szörfözöm.

Koncsek Krisztián, Szőregi Regélő, 2011. május