Az út menti keresztek Eredete a történelem homályába vész. Hazánkban az első keresztekről Sopron környékéről 1484-ben van adatunk. Az Alföldön a török alatt kipusztultak, így innen csak a 18. századból vannak híradásaink. Kiskunfélegyháza első út menti keresztje pl. 1799-ben állította Morvai János és Varga Pál.
A kereszteket majdnem mindenütt hitbuzgó emberek emelték hálából vagy fogadalomból, bajelhárítás reményében. Többnyire jól látható helyen, kiemelkedéseken, útkereszteződésekben, hajlatokban, hogy céljukat – az emberek figyelmeztetését a keresztény életre – legjobban szolgálják, leginkább föltűnjenek.
Fotó: szoreg.hu
Ilyen volt az a kereszt is, amelyet a kübekházi út hajlatában, ahol földút köti össze az újszentiváni országúttal, emberemlékezet óta állott valamely görögkeleti szerb polgártársunk áldozatkésszégéből. Amikor romlásnak indut, 1917-ben Jamen Dordevic (Gyorgyevics Jámen [1892-1955]) újat emelt helyébe. 1947 után ez is elenyészett. Most az idei búcsú alkalmából, szeptember 20-án újat emelt a helyén Radovan Belancic (Belancsity Radován). A mai keresztállító szép gesztusa, hogy elődjének nevét is márványba vésette. A még régebbi keresztállítóét sajnos nem tudjuk. A nemes egyszerűségű fakeresztet Branislav Galic (Gálity Braniszláv) szeged-szőregi plébános Mihailo Krunic (Krunity Mihály) újszentiváni esperesplébános közreműködésével szentelte föl. A keresztfát adta és fűrészelte Ferenczi László (Tiszasziget), a sódert, homokot Ackov Radenko (Újszentiván); a kőművesmunkát szintén ingyenesen Sípos Mihály (Gőzmalom u. 24.) végezte. A koszorút önzetlenül Kerekes Ferencné kötötte.
Ady Endre Krisztus-kereszt az erdőn című versében, megbánva ifjúkori hetykeségét, hogy közönnyel hajtott el apjával egy út menti feszület előtt, 1908-ban már azt írta: „S amint akkor elmulasztottam, Megemelem a kalapom mélyen.”
Krisztus minden emberért halt kereszthalált; szerbért, magyarért egyaránt. Mindenki, aki elmegy e kereszt előtt, emelje meg a kalapját.
