Télboszorka készítéssel kezdődött minden…

Begyűjtöttük otthonról nagymama megunt ruháit, sőt, Zorán szalmát is szerzett tatától. Miután megvoltak az alapanyagok, kis kézügyességgel minden napközis csoport elkészített 1-1 télboszorkát.

Egyik szebb lett, mint a másik! Szegény boszik, ekkor még nem tudták, mi vár rájuk! Az iskola aulájában szégyenszemre kiállítottuk mindannyiukat. Ott vártak sorsukra, s közben aki elment mellettük, cédulát tűzhetett a legszimpatikusabb szoknyájára. A hagyomány szerint ugyanis a tűz nemcsak a hideget, a telet, hanem a boszorkára „rakott” bajokat is megszűnteti. Volt, aki szerelmi bánattól, más a feleléstől, a dolgozatírástól, a csúnya szavaktól, káromkodástól, veszekedéstől, viszálytól, tanártól szabadulna meg szívesen.

Az igaz, hogy idén a tél is úgy viselkedett, mintha nem tudná, ki is ő valójában. Hol ősznek, hol tavasznak álcázta magát. S mivel igazi tél nem is volt, télboszorkáinknak együttes erővel leginkább a bajokkal, betegségekkel kellett megbirkózniuk.

Besegítettünk nekik, mielőtt elégettük őket a „hajh ki kisze hajh, kivisszük a betegséget, behozzuk az egészséget” szöveg hangos mondogatásával. A biztonság kedvéért a boszorkaégetés után úgy rásegítésképpen elénekeltük, eljátszottuk „Sándor napján…” s a „Süss fel nap, fényes nap!” kezdetű dalokat.

Most már jöhet a harsogóan zöld, aranyesős, ibolyás, türkizkék eges igazi tavasz! Legalábbis, mi napközisek mindent elkövettünk, hogy jó idő, egészség, béke legyen mindenki lelkében.

Csábi Ferencné
Kossuth Lajos Általános Iskola