Az Alföld egyik legrégebbi Árpád-kori emléke Szőregen egy városi közpark területén található. Műemlék, de kerítés alig védi. A környezete is jobb sorsra érdemes; jobb lenne, ha Szent Fülöpön, a szőregi monostor egykori védőszentjén kívül másra is számíthatna.

Szőregen, egy szerény mellékutca végén az Alföld egyik legrégebbi Árpád-kori emléke húzódik meg. Az odavezető Apátság utca neve is jelzi: nem lehet messze az egykori szőregi monostor helyétől. A közelben Szent István király idejében alapíthattak monostort, mégpedig a görög keresztény szertartású bazilita szerzetesek. Ezt később sáncárokkal és erősített fallal vették körül. A monostor a tatárjárást átvészelve a kunok 1280-as lázadásakor pusztult el. Név szerint ismerjük két apátját: Jácint neve a tatárjárás előtti, Leontiusé pusztulás utáni korból maradt fenn. Utóbbi lehetett, aki a dúlás után újjáépítette a templomot. A helyszínen ma egy 13. század végi templom romja látható, azé a szőregi plébániatemplomé, amelynek építéséhez az apátság köveit használták.

A század első évtizedében Reizner János múzeumigazgató és Tömörkény István, az író, a szegedi múzeum számára ásatásokat végzett Szőregen, a mai Apátság utca végében elterülő parkban. Ahogy ma is, csak egy három méteres, embermagasságúnál nagyobb téglarom biztatott, hogy a 11. század elején alapított hajdani szőregi monostor helyszíne lehet ez. Feltárásuk során egy középkori templom erődített falmaradványai nyomára bukkantak. Előkerült egy fehér márványból faragott románkori oszlopfő is, amely azt mutatta, hogy a védőfalba a tatárjárás idején lerombolt hajdani monostor (vagy más románkori épület) köveit is beépítették. Az akkori ásatás nem terjedt tovább. (Eredményeit lásd: Tömörkény István – A szőregi templomromok).

Hetven év elteltével vált ismét alkalmassá a feltárás; 1976-ban az Apátság utca végében egy ház alapozásánál széles V alakú sáncárkot vágtak át és mellette középkori építmények nyomai kerültek elő. A szegedi múzeum dr. Trogmayer Ottó vezetésével hitelesítő ásatást indított, és a felszínen látható rom mellett megtalálta az egyik korai templom alapozásának nyomait. A kistemplom (9×4.5 méter belméretű, patkós szentélyű épület) valószínűleg a tatárjárás előtti szőregi plébánia templom lehetett, amelyet a XIII. század végi pusztítás utáni újjáépítéskor gótikus hajóval bővítettek ki.  Ez utóbbinak baloldali boltozatrésze áll ma is. A lelet azonban nem adott választ arra a problémára, hogy a századelőn talált faragott román stílusú oszlopfő sehogy sem tartozhatott az említett építési szakaszokhoz. Dr. Trogmayer Ottó ekkor azt feltételezte, hogy az első Árpád-házi királyok idejéből származó szőregi monostornak másutt, de a közelében kell lennie, s a ma látható faltól kutatóárkot indított, amely hosszában az egész földnyelvet átszelte. Az újabb ásatás egy több mint 20 méter hosszú, 1 méteres falvastagságú nagy terem alapozásának nyomaira vezetett rá, amely a II. századi monostor nagy alapterületű terme lehetett. A lelet bebizonyítani látszik azt a feltevést, hogy a szőregi monostor (amelyet a Magyarország legnagyobb kolostorait felsoroló, királyi kősójavadalmat biztosító „beregi egyezmény” az ópusztaszeri Szer monostorral együtt megemlít) megmaradt köveiből épült fel a ma romként látható templom. A szőregi apátság a tatáijárást  átvészelve, a kunok 1280-as lázadásakor  pusztult el. Dr. Trogmayer Ottó kutatása szerint a hetvenes években meglelt nagy terem az apátság refrektóriuma (étkező terme) lehetett; az agyagpadlón  több helyütt erős égésnyomokat találtak. A teremhez csatlakozó ősi konyhát is elkezdték kiásni – ekkor azonban jól ismert fordulat következett be: elfogyott a pénz.

A helyszínt azóta benőtte a fű, és a terület, amely régészetileg rendkívül értékes, csak itt-ott van bekerítve. A valamikori játszótér kellékei még itt-ott rozsdállnak. A templomrom még szilárdan áll, mögötte a húsz éve folytatott ásatásokra már csak egy-egy fűbozontos falmaradvány meg egy sorozat kátyú emlékeztet. A hely egyszerű városi közparknak számít. Körül nem is nagyon lehet tudni, hogy meddig terjed a közterület és honnantól magán. Egyik oldalon nagy ház áll, a tulajdonos szép pázsitot nevelt a templomromig; másikon rendetlen lerakodótelep, egy-egy tartálykocsi, ládák,  kitaposott föld. Tóth Csaba szőregi önkormányzati képviselő szerint ez utóbbi területet valaki már jó évek óta teljesen engedély nélkül használja. A képviselő úgy véli, egyszer majd látogathatóvá kellene tenni a középkori maradványok helyét. Pénz persze most sincs; idén meg kell elégedni annyival, hogy a városgondnokság kiméreti és elkeríti az emlékdomb területét. Egy újabb régészeti ásatás is ígérne még érdekességet, mert a monostor feltételezett helyének teljes környezete még nincs feltárva. A megmaradt fák kellemessé teszik a helyet. ízléses emlékhelyet és remek pihenőhelyet lehetne itt kialakítani.

Panek Sándor, Délmagyarország

Borítókép: A nevezetes rom. Fotó: Révész Róbert, Délmagyarország