Rossz a Magyarországon tenyésztett lovak menedzselése, így a legjobb hátasok is szinte aprópénzért kerülnek külföldi tulajdonba – állítja Bárdos Sándor, akinek Szeged-Szőreg mellett van lovastanyája.
Huszonhat ló él a szeged-szőregi Bárdos lovastanyán. Díjugrató hátasok mindahányan; vajon elérhetnek ugyanolyan sikereket sportágukban, mint a 1,5 milliárd forintra taksált Overdose? Nevében már mindenképp felveszi Dózival a versenyt Killer Boy, azaz gyilkos fiú. A barna színű herélt ló azonban egyáltalán nem tűnt ijesztőnek; nyugodtan, profikat megszégyenítő módon pózolt a fényképezőgép előtt.
– Két és fél millió forintban van eddig a tenyésztése, a nevelése és a tartása, az eddigi versenyein jól szerepelt, de még nem lehet tudni, mi lesz belőle. Sajnos ami jó ló van Magyarországon, az hamar külföldi kézbe kerül. Ha egy magyar tenyésztőnek egy külföldi 10–15 millió forintot kínál a lováért, az gondolkodás nélkül eladja. Egyelőre elég rossz a magyar lovak menedzselése, mert ez az ár külföldön csak aprópénznek számít – mondta Bárdos Sándor tulajdonos.
Egy lónak télen-nyáron legalább napi 40 kilométert kell megtennie ahhoz, hogy valamekkora esélye legyen versenyen. Ezt a nagy kánikulában sem lehet elhagyni; az egyik lovat éppen a tanyán szervezett lovastáborban részt vevő gyerekek fürdették meg. A hátasok az emberhez hasonlóan szenvednek a melegtől.
A lovak naponta háromszor kapnak takarmányt, de ha versenyre készülnek, speciális étrendet állítanak nekik össze: a takarmányba ilyenkor ásványi anyaggal dúsított tápot kevernek. Egy etetéskor egy ló 5–6 kiló zabot eszik meg.
A lányok sokkal kitartóbbak
A tábor résztvevői – érdekes módon – szinte kivétel nélkül lányok. – Bennük nagyobb a kitartás, a díjugrató versenyeken is egyre több a női lovas – magyarázta Bárdos Sándor. A kitartásra a Szegeden tanuló Tóth Janka esete a legjobb példa. Május elején számoltunk be arról, hogy a 22 éves lányra saját lova esett rá a szőregi lovasiskolától nem messze lévő kübekházi úton, miután a 7 éves paripa megcsúszott. A lányt súlyos sérülésekkel szállították a klinikára; a lovastanyára való kilátogatásunkkor vele is találkoztunk. – Két hónap alatt épültem fel, egy hete lovagolok újra. Szerencsére semmilyen rossz érzés nem alakult ki bennem a lovakkal szemben. Már alig vártam, hogy újra nyeregbe ülhessek – mondta mosolyogva.
