Árpád-kori település. A Tisza és a Maros árteréből lassan kiemelkedő, hosszan elnyúló észak-déli löszháton gazdag régészeti leletek bizonyítják, hogy már a neolit korban megtelepedtek itt az emberek. A honfoglalás korától is lakott hely, s a Gellért legenda szerint, a később Ajtonyt legyőző Csanád seregei is jártak itt. Szent Fülöp tiszteletére emelt monostoráról 1192-től (Sancti Philippi), a községről 1239-ből (Zeurug), 1247-ből (Zewrwg) vannak adatok. 1335-ben a falu a Gutkeled nemzetbeli Czibak család birtokában volt. 1411-ben a család tagjai határperre mentek Szeged városával.

1552-ben pusztította el a települést a török. Csaknem két évszázadig puszta, s mint ilyen került a Temesi Bánság csanádi kerületének tiszai járásához. A hatalmas pusztaságot a pozsonyi kamara később bérbe adta, leginkább marhakereskedelemmel foglalkozó szegedi szerb határőrtiszteknek. A marhalegelők egy részét lassan kezdték megművelni, s a szilaj pásztorok helyett földművelő lakosság telepedett le a kialakuló kincstári uradalomban. 1735-ben már a csanádi tiszttartóság intézete a betelepítés ügyeit és az uradalom székhelye Szőreg lett. 1746-ban a szerb és magyar lakosok faluját a temesvári igazgatóság hivatalosan is községnek ismerte el.

A katolikus magyar hívek lelki gondozását 1761-ig a szegedi ferencesek látták el. Az anyakönyvek 1743-tól vannak meg. A Historia domust 1808-tól vezetik. 1752-ben fölépült fából az alexandriai Szent Katalin tiszteletére szentelt templom. 1761-ben plébánia épült. A görögkeleti szerb lakosság a temesvári püspökség alá tartozott. 1779-ben építették föl a Kisboldogasszonyról elnevezett szerb templomot. Ekkortól vezették a görögkeleti anyakönyveket.

A bánsági igazgatás megszűnésével 1779-ben a terület az újjáalakult Torontál vármegye része lett. 1785-ben a szőregi uradalmat (Szentiván, Gyála, Új-Szeged falvakkal és Rábé meg Térvár pusztával) a kincstártól Szeged városa vette bérbe. Szőreg lakóinak száma ekkor 1416. 1811-1816 között épült Vedres István szegedi városi mérnök tervei szerint a ma is álló római katolikus templom. 1837-ben a község lakóinak száma 2430. Közülük 1380 szerb, 1030 a magyar és 20 a zsidó.

1848-49-ben súlyos harcok helyszíne a határ. 1849. augusztus 5-én itt ütközött meg a Haynau túlerőben lévő osztrák főserege a Dembinszky irányította magyar, lengyel és olasz csapatokkal. Az elvesztett szőregi csatát néhány nap múlva a temesvári vereség, majd augusztus 13-án a világosi fegyverletétel.

1857-ben építették ki a szeged-temesvári vasutat. 1882-ben a szőregi állomáson kapcsolódott össze a fővonal az arad-csanádi vasúttal. 1897-ben Szőregről indult Dél felé a karlovai helyi vasút. 1869-ben a magyarok száma (1525) először múlta fölül a szerbekét (1112).

Az első világháború után a Maros vonaláig fölvonuló szerb katonaság 1918. november 19-én megszállta a községet. A majd három évig tartó megszállás után az 1921. augusztus 21-én kivonult szerb csapatokkal együtt mintegy 150 család is elhagyta a községet. Szőreg 1924. január 1-jéig csonka Torontál vármegye, ettől kezdve Csanád-Arad-Torontál közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegye része volt. A trianoni határok meghúzása után a karlovai vonalon már ritkábban, a temesvári fővonalon pedig csak alkalmilag közlekedtek vasúti szerelvények. 1930-ban 4468 lakosból már csak 237 volt szerb. A többiek optáltak, áttelepültek Jugoszláviába.

A századfordulón kezdődött a szőregi gyümölcsfa- és rózsatermelés. A községben jó közlekedési kapcsolatainak köszönhetően már 1907-ben gyáripar is született: az Aszfalt és Kátránypapír Rt., a Petróleumgyár Rt. telepei és három téglagyár.

Az 1946. évi földreform nem hozott gyökeres változást a kisbirtokosokból álló község tulajdonviszonyaiban. 1948-ban megkezdődött a szövetkezetek szervezése (Petőfi tszcs). Az ötvenes évek elején alakult kisebb szövetkezetek 1958-ban (Aranykalász) és 1963-ban (Egyetértés) egyesületek. 1967-ben alakult meg a rózsatermelők virág- és dísznövény-szövetkezete. 1975-ben a környező kis községek (Újszentiván, Tiszasziget, Kübekháza) szövetkezetei szőregi központtal megalakították a Tisza-Maros Szög MGTSZ-t. 1973-ban a községet Szegedhez csatolták. Szőreg országszerte híres rózsatermesztéséről, dísznövényeiről.

Az 5840 lakosú község (1992) fontos szerepet tölt be Szeged mezőgazdasági terményekkel való ellátásában. A város ad munkát sok szőreginek, és az általános iskolát végzett fiatalok is ott tanulnak tovább.

Halmágyi Pál

Irodalom: Barna János 1929., Hegyi András 1977., Csanád Egyházmegye, 1980.

Kapcsolódó anyagok