A szőregi csata. 1849. augusztus 5.

A kölcsönös helyzetet ez időtájt – este 6 óra körül – a csataterv mutatja.

Miután ekkor már csak gyéren hangzott fel a magyarok részéről egy-egy ágyúlövés és úgy látszott, hogy már első vonalbeli gyalogságuk egy része is visszavonulásra gondol, Liechtenstein altábornagy a Lobkowitz hadosztály elől levő két dandárának rohamot parancsol. A Benedek dandár, melynek vezetését parancsnokának ujbóli megsebesülése után Siegenthal ezredes vette át, a szőregi töltésre érve, azt már megszállatlanul találta, ellenben a Jablonowski dandár, melyet második harczvonalban a Thun dandár követett, még mindig talált ellentállásra. A Wisocki hadosztály néhány zászlóalja és 1 üteg ugyanis parancsot kapott, miszerint mind addig, mig a visszavonuló tüzérség és gyalogság kellően tért nem nyer, minden áron tartson ki állásában a töltés mentén. Midőn tehát a Jablonowski dandár élosztagai a töltésre feljutottak, a csekély magyar had egy elhatározott ellentámadással azokat csakhamar ujbóI leszoritotta onnan. Az óriási túlerővel szemben azonban ezen előny természetesen csak igen rövid ideig tarthatott és ha Zamoyski néhány lovas századot a maroknyi vitéz csapat támogatására előre nem küld, majdnem bizonyos, hogy az utolsó szál emberig ütegestől az ellenség kezébe kerül ; igy azonban mindössze 1 löveg és 2 lőszerkocsi esett áldozatul.

Ezalatt végre valahára a lovas hadosztály is megmozdult a töltés mögöft elfoglalt várakozó helyzetéből és mihelyt azon átkelt, báró Simbschen tábornok a Császár-dsidások élén Szt.-Ivánnak vette irányát, mögötte kissé balra Lederer dandára és még jobban balra oldalt, mintegy 1000 lépésnyire a szt.-iványi erdő előtt 2 1/2 üteg vonult fel ; 4 század Liechtenstein-chevauxlegers 1/2 üteggel báró Mensdorff ezredes parancsnoksága alatt az esetleges visszavonulás fedezésére a töltés tulsó oldalán maradt vissza, kihez nemsokára még 1 orosz zászlóalj és 1 osztrák röppentyü üteg is csatlakozott.

A Dessewffy parancsnoksága alá helyezett magyar lovas hadosztály, melyet Dembinski mindjárt a harcz kezdetén azon czélból rendelt saját balszárnya mögé, hogy onnan esetleg, ha alkalom nyílik, a töltésen átkelve, az osztrák tüzérvonal jobb oldalába kerülni iparkodjék, de a melynek élosztagait, mint láttuk, az osztrák lovas hadosztály mindjárt kezdetben visszavetette, – az utóbbinak támadó előnyomulásával szemben Szőreg délnyugati vége és a töltés között, arczczal a szt.-iványi erdő felé és ütegeit arczvonala elé tolva, harczkész állapotba vonult fel.

A kölcsönös helyzetet ez időtájt – este 7 óra 30 percz körül – a csataterv mutatja.

Simbschen a magyar harczvonalnak Szőreg felé horogalakban visszahúzott balszárnyára vetvén magát, az itteni gyengébb huszár osztagokat visszaveti, további előnyomulásában azonban a magyar ütegek tüze által gátoltatik. Ezalatt a magyar huszár harczvonal többi része részben a Lederer dandárra, a Bocskay-huszárok pedig az attól balra teljesen izoláltan álló osztrák ütegekre vetik magukat, melyek gyenge fedezetük mellett majd hogy áldozatul nem esnek ; szerencséjükre azonban a töltés tulsó oldalán visszahagyott Mensdorff ezredével a Bechtold által áthatolhatlannak jelzett gáton átkelvén, nyilsebességgel a huszárok jobb oldalában terem. Ez, valamint azon körülmény, hogy a Jablonowski dandárnak osztagai ekkorára már szintén átkeltek a töltésen, úgy az osztrák ütegekkel, valamint a Lederer dandárral több kisebb csoportban harczba keveredett huszár osztagokat is hátrálásra késztette. Egy részük, a Jablonowski dandárral szemben legvégsőig kitartott néhány zászlóaljjal együtt, Szőreg nyugati szegélye mentén még egy ideig helyt állott, hogy azután a sereg zömét követve, szintén Bébára vonuljon vissza, a hol Dembinski seregével a csatára következő éjjelt töltötte.

Bechtold, nemkülönben a Benedek és Jablonowski dandárok a beálló esthomályra való fekintettel minden további üldözést beszüntettek.

Az osztrákok e napi vesztesége, Ramberg altábornagyét is beleszámitva, halottakban 45 ember, sebesültekben 1 tábornok, 3 tiszt és 191 ember ; az oroszoknak mindössze 4 sebesültjük volt. A magyarok vesztesége ismeretlen, osztrák források a holtak és sebesültek számát hozzávetőleg 500-ra a foglyul esettekét 300-400-ra teszik, utóbbiak között volt a fiatal Woroniecki lengyel herczeg is, a ki a lovas összeütközés alatt az egyik huszár ezredet vezette. Dembinski, a ki alól a lovat kilőtték, bár nem veszélyesen, de szintén megsebesült.

Befejezett csata után Haynau következőleg állitotta fel seregét: a IV. hadtest Benedek (Siegenthal) dandárát Szőreg és Deszk között ; Herzinger hadosztálya a Jablonowski dandárral Szőreg kellő megszállása mellett az emlitett helység mögött foglalt állást ; Panjutin hadosztálya Szőregtől délre, Bechtold lovas hadosztálya pedig, melynek parancsnoksága Bechtoldról, ennek a szőregi csata folyamán tanusitott késedelmes magatartása miatt gróf Wallloden altábornagyra szállott át, Szt.-Ivánnál ütött tábort, honnan a III. hadtestnek Ráczkeresztúrnál álló különitményével lépett összeköttetésbe. Utóbbemlitett hadtest zöme Oroszlámost érte el s végül az I-ső hadtest Makónál maradt meg.