Szőreg nyugati szélén a kilencvenes évek eleje óta gyűlik a titokban odavitt szemét. A vadlerakót hulladékudvar létesítésével számolhatnák föl – utóbbi helyének kijelöléséről azonban hatodik éve vitatkoznak az illetékesek.

A szőregi Budzsáki erdő szélén, a vasúti töltésről széttekintve, mintha egy nyomasztó fantasztikus film díszletei tárulnának a szemünk elé. A csupasz fák menti sáv egy végpusztulás utáni civilizáció képét mutatja: amíg a szem lát, rozsdás autóroncsok, kibelezett hűtőszekrény, gumiabroncs, kiszolgált heverő, amelynek foszlott kárpitjából rugó mered az égnek, olajoskannák, kihajított akkumulátorok, „megvakított” (képernyő nélküli) televízió – és leírhatatlan összetételű aprószemét mindenütt.

A Máté utca 8. előtt „privát” szemétdombot halmozott föl valaki. Fotó: Schmidt Andrea, Délmagyarország

A vadlerakó-telepen Tóth Csaba, Szőreg önkormányzati képviselője vezet végig bennünket. Elmeséli, hogy a Gazdagbejárónál lévő régi hulladéktelepet még a rendszerváltást követő kárpótlás idején számolta föl az új tulajdonos. Akkoriban borították le az első szemétkupacot a Budzsáki erdő szélén.

Bár Szőregen jól működik a szervezett hulladékszállítás, mindig adódik olyan szemét is, ami nem fér a kukákba: építési törmelék, vagy a háztáji gazdaságból kikerülő hulladék – olyasmi, amit a gazda nem égethet el a kiskertben. „A szomorú az, hogy a háztartási szemét mellett már a gazdasági hulladék is megjelent a vadlerakón” – mondja a képviselő. Öntöttek már a Budzsáki erdő mellé nagy mennyiségű fáradt olajat is. Szőreg nyugati határán az elmúlt hat év alatt közel háromezer köbméter szemét gyűlt össze.

A megoldás kézenfekvő: épüljön hulladékudvar, ahová a környékbeliek elvihetik a kukákba nem tömködhető szemetet. A Szegedi Környezetgazdálkodási Kht. kezdettől támogatta a tervet, ám a hely megválasztása ügyében nem sikerült dűlőre jutni. Tóth Csaba emlékezete szerint hat év alatt éppen hat helyszín jött szóba, ám valamelyik érintett fél (lakosság, környezetgazdálkodási kht., szakhatóság) eddig még minden terv ellen vétót emelt.

Két éve, a Győzelem téren már el is kezdték a hulladékudvar-építést: ám a közelben lakók élénk tiltakozása miatt abbamaradt a munka – még a hamvába holt beruházás nyomait is eltüntették.

Azért a Győzelem tér környékén lakók mégsem maradtak „szeméttelep” nélkül: a térre néző Máté utca 8. szám előtt privát hulladékudvart alakított ki valaki; lerobbant utánfutó, kidobott kiskád, radiátor, rozsdás Jawa kismotor, meg egy téglarakásnak támasztott ajtó díszeleg a  háttérben lengedező nádas előtt.

Tóth Csaba szerint a szőregi hulladékudvart célszerű lenne a jelenlegi vadlerakó helyén (vagy annak közelében) megépíteni.  Az erdő menti szeméttelep magánterületen fekszik, ám a közelben, az egykori dögtemető helyén elterülő önkormányzati telken kialakíthatnák a hulladékudvart.

A szakhatóságok azonban szigorú föltételekhez kötik az építést, s egyelőre nem ütnek pecsétet a tervre, mert a területen nincs vezetékes víz és áram, s hiányzik a szilárd burkolatú, télen-nyáron járható út is. Tóth Csaba állítja: 2-2,5 millió forintból megépítené az utat. A hulladékudvar működéséhez szükséges „ipari vizet” fúrott kút adná (a szolgálatos udvarkezelő palackozott vizet kapna), az elektromos hálózatot áramfejlesztő működtetné.

Szolnoki László, a Szegedi Környezetgazdálkodási Kht. műszaki igazgatóhelyettese ugyancsak a tarthatatlan helyzet gyors megoldásának híve. Mint mondta, mihelyt teljesülnek a szakhatóság előírta föltételek, a kht. azonnal megépíti a hulladékudvart.

A környezetgazdálkodási kht. autói évente kétszer elhordják a hulladékot a szőregi illegális szeméttelepről. Most már a vadlerakóra sem lehet bejutni a földúton összegyűlt halmok miatt, amelyeknek kupacai jelzik, hol álltak meg a szemetet leborító teherautók.

A vadlerakó szaga még télidőben is meg-megcsapja a hulladékkupacok közt sétáló orrát – nyáron messzire viszi a bűzfelhőt a meleg szél. A terjeszkedő szemétdomb már Budzsáki erdőbe is benyomakodott.

Nyilas Péter, Délmagyarország

Borítókép: A Máté utca 8. előtt „privát" szemétdombot halmozott föl valaki. Fotó: Schmidt Andrea, Délmagyarország