Farkas Katalin mindig megmaradt szőreginek, de szegedi volt és tudott budapesti lenni. A 2014-ben róla elnevezett teremben emlékeztek meg róla a szőregi Kossuth Lajos Általános Iskola diákjai.

Életútja során nyitott volt a világra. Minden érdekelte, mindenről tudott valamit mondani. Ha valamiről mégsem, akkor nem sajnálta az időt arra, hogy megtanulja. Nyitott volt a világra, hitt az egymástól való tanulásban. Nem mulasztott el egyetlen olyan alkalmat sem, amikor fiatalokkal beszélgethetett.

Az oktatás nem csupán egy szó, hanem egy hivatás volt számára, mindent megtett, hogy az a legjobb minőségben jusson el a gyermekekhez, a diákokhoz. Sokszor elmondta, hogy „az együtt töltött idő minősége és nem a mennyisége számít”.

Egykori iskolájában, mára hagyománnyá váltan – Katalin nap és a Magyar Közoktatás Napja
alkalmából – emlékeztek rá barátai, ismerősei, a Kossuth Lajos Magánalapítvány alapító-társai és kossuthos diákok.

Egy neki kedves, ma is helytálló idézettel emlékezünk rá: „Minden embernek, aki megőrizni igyekszik elsőbbségét a többi teremtmények között, minden erejével arra kell gondolni, hogy ne némán menjen át az életen, mint a barom, melyet a természet földfelé hajlottnak és gyomrának engedelmeskedőnek teremtett.”

szoreg.hu képtár