Messze földön híres télűző-tavaszköszöntő népszokás a Busójárás Mohácson.
Amikor Sir Edmund Hillary-t, a Mount Everestet először meghódító, új-zélandi utazót arról faggatták, miért küzdötte fel magát e roppant magaslatra, így felelt: „Mert ott volt.”
Ahogy a világ teteje „ott volt”, a Busójárás itt van, nekünk, magyaroknak, Magyarországon, abban a több mint 900 éves Duna-parti kisvárosban. Ettől egyedi és semmi máshoz sem hasonlítható e látványosság. Fantasztikus érzés elvegyülni a sok ezer fős forgatagban, végignézni a több, mint 1300 birkabundás, maszkos busó felvonulását, hallgatni a télkergető ágyúdörgést, a tüzes sokác muzsikát, miközben az eget színesre festi a tűzijáték, s porrá ég a telet jelképező télkoporsó.
Ezt a varázslatot élhettük át több mint hatvanan a szőregi Kossuth Lajos Általános Iskolából.
Késő este visszatérve, már másnap minden alsós osztály megkreálta a saját télboszorkáját, melyeket ki is állítottunk az iskola aulájában. Pénteken, miután elkészítettük a szőregi Faluházban a télűző maszkokat, a napközisekkel fedők, kereplők, trombiták hangos zaja mellett a templomot körbejártuk, az iskola mellett elégettük a banyákat. Velük égett minden rossz érdemjegy, rémséges álom, és betegség. Mi, napközisek mindent megtettünk azért, hogy a tél messzire fusson, s jöjjön végre a napsütéses vidám tavasz.
Mindkét program különleges közösségteremtő- és megtartó erővel bír, melynek átéltük és átéreztük semmi máshoz sem hasonlító hangulatát.
Csábiné Varró Anna
munkaközösségvezető
