Becsületes, dolgos földműves családban született 1941. október 21. napján. Általános iskolai tanulmányait Szőregen kezdte és fejezte be kitűnő eredménnyel. A szegedi Tömörkény István Gimnázium tanulója lett, s ott is tett sikeres érettségi vizsgát. Ezt követőem szülei támogatásával felvételt nyert a Szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolára, ahol 1964 évben végzett általános iskolai tanári képesítést szerezve magyar-történelem-orosz szakon.
Domaszéken kapott pedagógusi állást, majd hosszabb ideig, több, mint 10 éven át a Deszki Általános Iskola tanára volt.
Közben házasságot kötött 1963 évben Lakatos Lajossal. Gyermekeket neveltek. Ákos fia 1965 évben, míg Attila fia 1971 évben született. Férjével hasonló életfilozófiát követtek. Elsősorban nem az anyagi javak szerzése és növelése volt életcéljuk, hanem gyermekeik tudásvágyának fejlesztése és az ehhez elengedetlenül szükséges anyagi források biztosítása.
Boldog volt fiúgyermekei eredményes továbbtanulása során, azt mondta „ez az ő hagyatéka”.
Nagy szerepe volt gyermekei taníttatásában, pályaválasztásában.
1976-tól egykori Alma Máterének, a szőregi iskolának tanára lett.
Még tanúja lehetett a régi faluszerte szétszórt tantermeknek, olajos padlóknak, széntüzelésű kályháknak, majd a jelenlegi korszerű épület elkészültének.
35 éves pedagógusi pályafutása alatt generációkat tanított a szép magyar beszéd, a helyesírás, az orosz nyelv rejtelmeire.
Helyi lakos lévén tanítványainak családját, körülményeit jól ismerte. Talán ennek is volt köszönhető, hogy a gyerekeket megértéssel, szeretettel vette körül.
A szülők megbíztak értékítéletében. A pedagógiai pálya alapvetésevolt: a tanuló nem gondolatokat, hanem gondolkozni tanuljon.
Igazgatóhelyettessé nevezték ki 1982 évben, e munkakörben is érvényesült alapossága, megbízhatósága, szakmai hozzáértése.
Közéleti munkát is vállalt, bár fokozottan figyelt az egyensúlyra, kimondhatatlanul is alapelve volt: „a család az első”.
A Szőregélő alapító szerkesztő bizottságának tagja volt, valamint a helyi iskola egyik alapítványának kuratóriumi tagjaként dolgozott.
Munkáját aktív tevékenysége során Miniszteri Dicsérettel ismerték el, birtokosa volt a Pedagógus Szolgálati Emlék kitüntetésének, s ő kapta meg az iskola kollektívájától elsőként a Kossuth Lajos emlékplakettet.
Arany diplomás tanár volt.
1999 évben vonult nyugdíjba, melyet követően tankönyvterjesztéssel foglalkozott, illetve férjének ügyvédi jogi munkáját segítette adminisztratív feladatok példás ellátásával.
Több mint 15 éven át – a teljeskörű és szakszerű orvosi kezelés, gyógykezelés mellett is – súlyos és egyre fokozódó, gyógyíthatatlan betegségben szenvedett.
Még élni akart, várta unokái szellemi kiteljesedését, nem adta ezt neki meg a mindenható.
Idősebb fia orvosi felügyelete mellett – családtagjai rendszeres látogatásával – a Szentesi Kórházban hunyt el 2018. május 31. napján.
Gondoskodó személyiség, nagybetűs családanya volt.
Élete utolsó két hetében már csak egy tőmondatra futotta erejéből, amikor arra kérte látogató férjét: „Ne add fel!”
Mély fájdalommal búcsúzunk Tőled, emlékezünk mindig Rád: családod, a szőregi közösség, az iskola pedagógusai, munkatársai.
